A tegnapi reggelin felbuzdulva újra megpróbálkoztam a kölessel, amit már felhasználtam párszor kásához, de még sosem lett ennyire krémes. Sőt, ez a mai sokkal finomabb is, mint bármelyik eddigi köleskásám, köszönhetően annak, hogy felturbóztam mindenféle földi jóval. Régóta, egészen pontosan az általános iskolai menza óta nagy ellenfelem volt a mák, és emiatt sajnos rá se bírtam nézni. Aztán elkezdtem kísérletezgetni vele is, és egy fincsi mákos bejgli már született, de nálam most egyelőre ez a túrógombóc ízre hasonlító kása a befutó.

Hozzávalók:

fél marék darált mák
2 marék köles
1 db körte
1 db banán
1 marék natúr darált kesudió
1 ek őrölt lenmag
10-15 szem mazsola
mandulatej és/vagy víz
1 marék áfonya
Elkészítés:

A kölest előre beáztattam (de ez a művelet elhagyható), majd miután alaposan átmostam, a mazsolával együtt feltettem főni a tejben, és hozzáadtam a mákot, a lenmagot, aztán a kesudiót is. Amikor a köles kezdett megpuhulni, hozzáadtam a villával pépestre tört körtét, és így főztem tovább, míg egy kellemesen krémes állagot nem értem el. A végén bele tettem a banán felét, szintén pürésítve, és alaposan elkavartam. Tálalásnál a banán másik feléből karikákat vágtam rá, és áfonyaszemekkel pakoltam meg.

Jó étvágyat!