Sokáig nem volt kerek, pontosan miről szóljon a blogom, egyszerűen csak elkezdtem, és onnantól fogva ontottam magamból a bejegyzéseket. Aztán rá kellett jönnöm, a blog is egy mankó, az önkifejezés egyik eszköze, hogy ne maradjon bennem semmi, ami bánt, ami foglalkoztat, és ezáltal ami megbetegíthet. Később tovább fejlődött ez a dolog, mert már nem csak magamra gondoltam.

Jelenleg ott tartok, hogy olyan információt szeretnék tovább adni, ami mások számára is hasznos lehet, főleg azoknak, akik esetleg hasonló cipőben járnak, és már nagyon elegük van mindenből. Anyaként (is) nagyon jól tudom - most az endometriózistól függetlenül -, hogy nem egyszerű a nők, lányok, anyák, nagymamák helyzete a mai világban. Ennek az az oka, hogy leginkább a "mindenes" szerepét töltik be, és kevés megbecsülést kapnak, illetve nem marad elég idejük saját magukra.

Éppen ezért tűztem ki célomul segíteni, életet megkönnyítő tippeket, ötleteket adni, amelyek már nekem is  beváltak és segítettek. Egészen konkrétan: önbizalomnövelő módszereket, stressz kezelést (ebben még nekem is sokat kell fejlődnöm), továbbá főzéssel kapcsolatos tudnivalókat is szándékozok népszerűsíteni. A legtöbb nő, az otthon a szakácsnő is egyben, és - gyerektől függetlenül is - nekem is mindig jól jönnek az olcsó, egyszerű és gyorsan elkészíthető ételek receptjei.

Azt még leszögezném, hogy senkit sem akarok megtéríteni, pusztán csak saját tapasztalataimat szeretném megosztani, amiket átéltem! Sőt ha valaki nyitott rá, még az eszmecserében is benne vagyok, mert azt vallom, hogy mindig jó és hasznos másoktól tanulni.

Én pontosan tudom, teljesen tisztában vagyok vele, milyen endometriózissal együtt élni, meg hogy mennyi szenvedést tud okozni. Azonban egy másik nézőpontból nézve, valahol hálásnak kéne lennem ennek a betegségnek azért, hogy megtanított odafigyelni saját magamra.