Ha az ember úgy dönt, hogy vegán étrendbe kezd, mint én, akkor nem árt előtte ellenőrizni, hogy mennyi a napi tápanyag szükséglete. Nos, ha előbb tudom ezt, akkor már így kezdtem volna, bár még most sem annyira szörnyű, hogy erre a 11. napon jöttem rá.

Kép forrása: clipart-library.com

Az egész úgy kezdődött, hogy már második napja nyújtom el az uzsonnát, és feltűnt, hogy addigra amellett, hogy iszonyú éhes vagyok, milyen fáradtság és gyengeség jön rám. Amíg a gyerek ebéd után alszik, nem szoktam csörömpölni a konyhában, ezért későn állok neki enni. Mire ételhez jutok, már jó pár óra eltelik, és ugyan bőségesen eszem, utána mégse jön a jól lakottság érzése.

Elkezdtem gondolkodni, mit csinálhatok rosszul, és rájöttem, hogy kevés lehet a napi kalória és/vagy szénhidrát bevitelem. Neki is álltam rögtön keresgélni a neten, és azt találtam, hogy a napi kalóriaszükségletünk felét szénhidrátból tudjuk fedezni. Nyilván ezt jó lenne egészséges élelmiszerekből elérni, úgyhogy elkezdem újra tervezni és felépíteni a napomat.

1. Kerestem egy kalória kalkulátort, és beírtam a nemet, életkort, testtömeget, és hogy milyen a napi aktivitásom, pl. Mérsékelt - heti 1-2 óra sport, szellemi foglalkozású, - és beadta az adatokat, amikre kíváncsi voltam.



2. Ahhoz, hogy megtartsam a súlyomat, teljesülnie kell ezeknek a feltételeknek, tehát ebből a táblázatból már el lehet indulni és kialakítani egy olyan napi menüt, ami szimpatikus.

3. Következő lépés az, hogy keresni kell egy olyan összesítő táblázatot, amely tartalmazza a legtöbb élelmiszer tápanyag összetételét, pl. ez tökéletes.

4. Kis matekozás, és a különféle élelmiszerek variálásával el is készülhet a napi megfelelő kalória bevitel, ami alapján szerintem sokkal könnyebb összeállítani a menüt, ráadásul ezerszer változatosabbak lehetnek az étkezések.

Most már, hogy ezeket tudom, képes vagyok folytatni a vegán étkezéseket, és valószínűleg nagyobb sikereim is lesznek. Megírom majd a tapasztalataimat mindenképp!