Pont jön a július, azaz vége a júniusnak, ezért ténylegesen is egy teljes hónapom van rá, hogy kipróbáljam, hogyan működik, és mennyire bírom majd a veganizmust. Kettővel ezelőtti posztomban már írtam róla, hogy el is gondolkodtam rajta, aztán rájöttem, hogy végül is mi tartana vissza attól, hogy belevágjak?

Kép forrása: http://clipart-library.com/

Nem igazán tudok mondani rá okot, de arra kb. ezret, hogy miért ne vágnék bele? A vegánság ugye az állatok szeretetéről, és tiszteletéről szól, leginkább arról, hogy ne zsákmányoljuk ki őket, ne kínozzunk, ne bántsunk, és ne öljünk. Ha az ember egy kicsit is belegondolna, vagy bele tudná képzelni magát mondjuk a vágóhídi állatok sorsába, rögtön beleborzongana.

A tiszta növényi étrend pozitív hatással van a szervezetünkre (ezt magam is tapasztalom), többek között úgy, hogy egészségünket jótékonyan befolyásolja. Emellett aki vegán, az pontosan tudja, hogy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb is az élete, mert mindennapjai a nem ártás jegyében telnek.

Rendkívül fontos dolgot tapasztaltam meg még magamon, a vegánsággal kapcsolatos elhatározásommal, még pedig azt, hogy még jobban feltámadt bennem a környezettudatos énem. Ez azt jelenti, hogy nem fogok már annyi palackozott vizet vásárolni, ha nem muszáj, nem fogok műanyag zacskókat sem venni. A tisztító- és tisztálkodószerekből is csupán a biológiailag lebomlókat fogom keresni.

Ha egyszer szeretem az állatokat, akkor hogy is volnék képes (hogyan voltam képes) megenni őket? Már gyerekkoromban sem szerettem pl. csirkét felvágni, mert visszataszítónak tartottam. Aztán valahogy belém nevelődött, hogy ez a természetes, és túl léptem rajta, ezért azóta sajnos csak a megszokás vezérelt.

Remélem, hogy sikerül teljesítenem ezt a kitűzött egy hónapot, aztán meglátjuk, hogyan tovább.

Drukkoljatok!