Sajnos az égiek valamiért nem akarják még, hogy egymás közelében legyünk, és bár ma is volt itt tesóm, eldöntötte, hogy egyelőre nem költözik a közelembe. Azt mondta, hogy egyrészt azért, mert nem tud, másrészt, mert valahol legbelül nem is akar. Neki most jó ez így, ahogy ő jelenleg van, és ne haragudjak rá azért, amiért meggondolta magát.

Én nem haragszom rá, valahol megértem. Miért adja fel a biztosat, és azt ahol jól érzi magát, a bizonytalanért? Talán majd kis idő múlva ez megváltozik, de most össze van zavarodva, kell neki a nyugi. Ahol van, ott most nem érzi magát egyedül, kezd megnyugodni. Én is szeretném, ha rendbe jönne, ez a legfontosabb, hogy talpra álljon.

Megbeszéltük, hogy olyan sűrűn találkozunk majd, amilyen sűrűn csak sikerül, ahogy tudunk, ahogy az időnk engedi, de még nem tudok semmi pontosat. Remélem, egyszer összejövünk majd rendesen, és megbeszélhetjük az elmaradt dolgokat...