Lassan két éve már, hogy minden nap itt vagy velem és segítesz a mindennapokban a jelenléteddel, a szereteteddel, az odaadásoddal. Lelkiismeretesen megcsinálsz mindent, amit kérek, és én neked köszönhetem, hogy ilyen jól bírom szellemileg és fizikálisan is az anyaságomat.

Bárcsak mindenkinek ilyen szuper anyukája lenne, mint amilyen Te vagy! Akinek pedig ilyen van, az remélem megbecsüli és felfogja, hogy az ilyen anya a gyerekéért bármire képes. Én is ilyen anya szeretnék lenni, és úgy érzem, az is vagyok, de valószínűleg ezt nem bírnám ennyire jól, ha nem lennél mellettem.

Hálát adok a sorsnak, hogy Téged választott ki számomra, és bár nagyon sok mindent már csak utólag látok be, de a jövőben igyekszem ezeket figyelembe véve cselekedni. Hallgatok a jó tanácsaidra, elfogadom az építő jellegű kritikád, és néha ugyan vitatkozunk egy kicsit, mert olykor nekem is igazam van, szerencsére ezt már belátod.

Köszönöm, hogy egy csomó dolgot megtanítottál a lányomnak, azaz az unokádnak, és én is rengeteget tanulhatok még tőled! Hálás vagyok érte, hogy elmész helyettem a zöldségeshez, a henteshez, vagy tojásért, befizeted a csekkeket, melyeket természetesen mind visszaadok Neked.

Nem tudom igazán szavakba önteni, hogy a pici születésétől fogva, - sőt a terhességem idején is - milyen nagy segítségem vagy nekem, de remélem, érzed és tudod, hogy ez így van. Most már csak az elmúlt évtizedeket kéne valahogy bepótolnunk, amiket egymás nélkül töltöttünk, ám remélem erre mielőbb lesz alkalmunk!