Minden teljesített táv után, amit eddig lefutottam, kiválóan éreztem magam! Kitágult a tüdőm, feltöltődtem energiával, jobb lett az állóképességem. Mindössze pár nap alatt jelentős pozitív irányú változásokat éreztem magamon, és ez a külsőmön is meglátszódott. Pluszba még meg is fogott a Nap, lett egy kis színem, már nem vagyok holtsápadt (noha hófehérke bőrű ember lévén ezt nem könnyű elérni).

Négy napi futás után sajnos viszont azt kell mondanom, hogy úgy tűnik, adódott egy kis probléma: megfájdult mindkét térdem alatti szalag. Egyik nap már 800 métert is lefutottam, másik nap már csak 600-at bírtam, ma meg már 200-at is alig. Nem gondoltam, hogy ekkora problémát fog okozni, ha minden nap megemelem a lefutott körök számát. Azonban be kellett látnom, hogy a korábbi semmilyen fajta mozgásomhoz képest túl gyorsan növeltem az adagot, vagy túlerőltettem valamit.

Mindenesetre ma reggel is nekifutottam, megpróbáltam hátha megy, de nem ment, és nem is esett jól. Úgyhogy így lett elkönyvelve mai napra, a csak jóindulattal mondható 200 méter. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy minimum egy nap szünetet tartok, de ha esetleg majd többre lesz szükségem, akkor tovább pihenek. Nem szeretném, hogy a sérülés miatt komolyabb gond alakuljon ki, ami esetleg megnehezíti vagy meg is akadályoz a későbbiekben tervezett testmozgásaimban.

Addig tehát marad a plankelés, meg minden más ami nem terheli a térdem, így talán futás helyett még egy kis csikung is belefér.