Nos, hát nem keltem fel hajnalban, igazából meg sem próbáltam, de végül is nem ez a lényeg, hanem hogy nekiálltam végre futni. Van egy 200 méteres körpálya, gondoltam megpróbálom ott, aztán meglátjuk. Először nem bírtam sokat, kb. másfél kört tudtam lefutni egyben, aztán séta. Majd újra másfél kör, újra séta és kitikkadtam.

Másnap már ment két kör egyben, amit szintén sétálás követett, és aztán megint másfél kör futással folytattam. Nem nagy távok ezek, és lehet hogy több is menne, de már ennyitől is elég jó kis izomláz keletkezett a combjaimban. Szó se róla, jól esett a mozgás, de csak akkor éreztem ezt, miután lejöttem a pályáról és már pihegtem. 

Ha tudnám csinálni rendszeresen, az nagyon jó lenne, legalább napi egyszer érdemes volna futni egy kicsit, amennyit bírok, ameddig jól esik. Most már az időjárás is egyre kedvezőbb, úgyhogy igyekszem tartani a kitűzött célt, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Az biztos, hogy érezhető a változás, pl. nem okoz gondot felcaplatni a negyedikre, ugyanis már nem akarom a felénél kiköpni a tüdőmet.

Amennyiben időm engedi, és bírom is, napi kétszer futok, de az a tapasztalatom, hogy a reggeli vagy délelőtti futás eddig könnyebb és sokkal jobban esik, mint a délutáni. Gondolom a hajnali futás meg még jobb lenne, mert akkor talán a levegő is frissebb. Ezeket mind le fogom tesztelni magamon, és írok beszámolót a tapasztalataimról.