Március 25-én ez manapság már nem meglepő, ugyanis jó pár éve sajnos, (vagy nem sajnos) ez a helyzet. Karácsonykor nem esik a hó, húsvétkor viszont igen. Na jó, még nincs húsvét, de kb. három hónappal akkor is el van tolódva ez az egész. Pedig milyen jó lett volna Szentestekor egy kis havat látni, lemenni szánkózni, mert enélkül nekem már nem igazán van karácsonyi hangulatom.

Tegnap is esett, egész nap hullottak az égből az óriási, fehér hópelyhek. Nagyon jó volt nézni, mert gyönyörű látványt nyújtott és még a lányomat is teljesen elvarázsolta, aki most látott először ilyet. Szinte odatapadt az üvegre és úgy bámulta a nagy fehérséget, s nézte ahogy szállingózik a hó, hol kissé intenzívebben, hol kicsit alábbhagyva. Még nem tudom, mikor nézheti, tapasztalhatja meg élőben is, mikor szánkózhatunk, vagy építhetünk közösen hóembert, hogy a hóangyal készítéséről már ne is beszéljek... :-)

Legalább az erkélyre ki kell menni, és jó nagyokat szippantani ebből a friss levegőből, amit idehozott a szél, vagy az időjárás. Ha néha nem is mehetünk ki a szabadba, jó hogy van erkély, mert oda mindig kimegyünk kicsit, hogy legalább valamennyire kiszakadjunk a szobából. Kiülünk a kis nyugszékünkre és élvezzük a természetadta lehetőségeket, jelen esetben havat, de sokszor napsütést is, vagy éppen az eső illatát.

Bárhogy is van, bármilyen az idő, bármi történjék, nem szabad egész nap a szobában ülni, pláne a TV vagy számítógép előtt, mert sokkal többet ér, ha mindig csinálunk valamit, ami ezeknél sokkal több élményt tud nyújtani. Akár egy erkélyre kiülős, havazás csodálós, meghitten egy szerettemmel, vagy csak egyedül, a gondolataimba merülve pillanatot élünk át, már megérte!