Nem tudom elkezdeni, és nem tudom folytatni se...
Többnyire ez a bajom a blogokkal...
Legalábbis az olyanokkal, amik rólam szólnak.
Nehezen indul, de még nehezebben folytatódik.
Még nem jöttem rá, hogy miért.
Pedig általában befejezem, amit elkezdek.
Menet közben elfogy a lendület?
Nincs rá elég időm?
Meggondolom magam az írást illetően?
Nincs rá elég időm?
Meggondolom magam az írást illetően?
Ezt a blogot is már vagy egy tucatszor elkezdtem.
Hol gondolatban, hol írásban, mégsem állt össze sosem egy teljes egésszé.
Nincs nagyon eleje, se vége.
Mint ahogy a betegségemnek se.
Legalábbis ezt hittem...
Hol gondolatban, hol írásban, mégsem állt össze sosem egy teljes egésszé.
Nincs nagyon eleje, se vége.
Mint ahogy a betegségemnek se.
Legalábbis ezt hittem...
Endometriózis...
Szerintem nem nagyon kell ezt bemutatni.
Aki átélte, (-éli) tudja milyen.
Persze vannak fokozatai, viszont így is úgy is irtó nagy teher a női szervezet számára.
A jelenléte egyszerre idegtépő, fájdalmas, és kétségekkel teli.
Egyszer majd kitérek rá bővebben...
Aki átélte, (-éli) tudja milyen.
Persze vannak fokozatai, viszont így is úgy is irtó nagy teher a női szervezet számára.
A jelenléte egyszerre idegtépő, fájdalmas, és kétségekkel teli.
Egyszer majd kitérek rá bővebben...
Saját magamon kívül főleg azoknak szól ez a blog, akiknek kijutott ebből a betegségből.
