Miért?
Ezt a kérdést annyian, de annyian felteszik maguknak...
Van, aki kap rá választ, van, aki eleinte nem, vagy soha sem...
Én is nap mint nap felteszem magamnak ezt a kérdést.
Vajon miért történik ez (vagy az) velem?
Vajon mivel érdemeltem ki ezt (vagy azt)?
Vajon hogy fajultak idáig a dolgok...?
Vajon mivel érdemeltem ki ezt (vagy azt)?
Vajon hogy fajultak idáig a dolgok...?
Aztán elgondolkodom...
Valamit nem jól csinálok, valami mégse jó, valamit elrontottam...
Igen, én rontottam el, kár is lenne tagadni, vagy másra fogni.
Tudhattam volna előre, hogy ez lesz...
Kiújult...
Már megint...
Hát ettől már soha nem szabadulok meg?!
Nem.
Amíg így állok hozzá, nem...
Amíg nem változtatok rajta, de úgy tényleg, Isten igazából, drasztikusan, ne is reménykedjek...
Valamit nem jól csinálok, valami mégse jó, valamit elrontottam...
Igen, én rontottam el, kár is lenne tagadni, vagy másra fogni.
Tudhattam volna előre, hogy ez lesz...
Kiújult...
Már megint...
Hát ettől már soha nem szabadulok meg?!
Nem.
Amíg így állok hozzá, nem...
Amíg nem változtatok rajta, de úgy tényleg, Isten igazából, drasztikusan, ne is reménykedjek...
Hát ezért született most meg ez a blog...
Ez egy korábbi írásomból van, amit 2 és fél évvel ezelőtt írtam. Akkor még teljesen kilátástalannak tűnt minden és nem sokra rá abba is hagytam a blog írását. Feladtam... Azóta eltelt egy kis idő és valami újat, valami mást akartam megosztani. Végül úgy döntöttem, hogy a korábbi írásaimat is ki fogom posztolni, mert fontos előzmények, és lehet belőlük tanulni. Mindemellett jól eső érzés volt visszaolvasni ezeket a régi soraimat.
