A vacsoráink elkészítése néha tempósabbra sikerül, mert ha nincs kész, mielőtt délután játszóterezni megyünk a gyerekkel, akkor közvetlenül étkezés előtt kell összedobni. Jobb szeretem, ha már van mihez nyúlni, mégis előfordul olykor, hogy improvizálnom kell. Ebben még nem vagyok annyira jó, de már javuló tendenciát mutatok. :-)

A fasírtok már adottak voltak: céklás babfasírtot készítettem, amelynek receptjét posztoltam korábban fészbúkon, a picikém pedig csirkéset kapott. Már csak valami köretet kellett kitalálni, és eszembe jutott, hogy van itthon köles, hát megfőztem, és sóval, vegamix-szel beízesítettem.

Nagyon finom lett, de sajnos a sózást kicsit túltoltam, ugyanis ha a kis szemű Himalája só helyett a nagy szemű tengeri sót rakom bele ugyanolyan mennyiségben, akkor enyhén szólva kicsikét intenzívebb lesz... Korrigálnom kellett ezt a hibát mielőbb, úgyhogy ahhoz a negyed cukkini darabhoz nyúltam, ami a hűtőben várt felhasználásra.

Gyorsan meghámoztam és lereszeltem, majd a forró kölesbe raktam, hátha felveszi, vagy semlegesíti a só egy részét, és megpárolódik valamennyire a gőzben. Így is lett, úgyhogy sikerült megmenteni a köretet, és végül ezt ettük a fasírtokhoz.