Biztosan előfordul majd, hogy nem lesz időm írni, mert lehet, hogy gépközelbe se nagyon jutok, de hát van ez így... Persze elterveztem, hogy minden nap írok majd, akár naponta többször is, ám ahogy mondani szokták: ember tervez, isten végez. Milyen isten? A sors? Vagy egy külső mozgató erő? Ki ebben hisz, ki abban, de az biztos, hogy nincsenek véletlenek!
Hogyan lehetséges ez?
Szerintem lehetséges, mert biztosan van valakinek beleszólása ebbe, aki (vagy ami) lehet, hogy nem is emberi, nem kézzel fogható, talán nem is e világi... Ufók lennének? Ki tudja... Az ufókról mindenkinek a zöld színű, nagy fejű, hatalmas szemű lények jutnak eszébe, de az is lehet, hogy máshogy képzelik el őket. Én személy szerint még nem láttam egyet sem, és nem is állítom, hogy léteznek, de azt sem, hogy nem.
Azt viszont tudom, hogy amit mondok, vagy teszek, mindenképp hatással lesz valakire vagy valamire. Ami történik velem, okkal történik. Sokszor van, hogy eleinte valaminek nem látom az okát, később viszont (akár évek, vagy évtizedek múlva) hirtelen értelmet nyer minden. Senki ne mondja nekem, hogy ez a véletlen műve, mert nem hiszem el!
Kár mást hibáztatni
Kár mást hibáztatni
Az se a véletlennek köszönhető, hogy megbetegedtem. Akkor ki tehet róla? Hát én... Korábban már írtam is róla, hogy annak idején nagyon elronthattam valamit. Mivel rontottam el? A pontos okát még keresem, mert a dolog nagyon összetett. Lehetséges, hogy voltak tényezők, amik sajnos a kialakulásához vezettek, de alapvetően nem lehet senki mást okolni. Nem is szándékozok, mivel azzal nem megyek semmire, és a múltat úgyse tudom megváltoztatni.
A jelent, a jövőt viszont igen! A múltat csak amiatt kell időnként feltárni, hogy magyarázatot kapjak pár dologra, ami esetleg kell a továbblépéshez. Sokkal könnyebb úgy tovább menni az utamon, ha le tudtam zárni bizonyos életszakaszokat, amelyekre már semmi szükségem a jelenben. Feltehetően a jövőben sem lesz rájuk szükség, és így nem is terhelem vele a gondolataimat, a szervezetemet.
Van, hogy egy kérdés megválaszolására nagyon sokat kell várni, de az akkor azt jelenti, hogy még nem jött el az ideje. Türelmes vagyok, kivárok, hátha egyszer eljön az a nap is...
