Az étrendemen még kísérletezgetnem kell, ugyanis nem forrotta ki magát teljesen. Azt már tudom, hogy a túlságosan drasztikus diéta éhezéssel, önkínzásokkal, megvonásokkal nem vezet sehova. Persze erre is csak akkor jöttem rá, mikor már kipróbáltam magamon... Korábban érintőlegesen írtam is róla, hogy ez nem volt épp a legjobb ötlet, de hát valahol el kell kezdeni, csak így tanul az ember.
Nem szándékosan kínoztam magam, de meg akartam tenni mindent a gyógyulásom érdekében, azaz "egy életem, egy halálom" alapon beleugrottam mindenbe, ami jónak tűnt. Éppen akkor az tűnt jónak, hogy nem eszem húst, tojást és tejtermékeket, - csak nyilván akkor ezeket, illetve az ezekben lévő vitaminokat, fehérjéket, stb. valamivel pótolni kellett volna. Ezek pótlása sajnálatos módon elmaradt, mert nem néztem utána, csak az hajtott, hogyha gyümölcsöt és zöldséget eszem, akkor majd biztosan meggyógyulok.
A mennyiségeket se vittem éppen túlzásba, nem ettem meg 2 kiló sárgarépát, és 1 kiló almát naponta, de annyit lehet hogy nem is tudtam volna. Csak legalább ha ilyesmikből többet eszem, nagy esélyekkel elkerülhető a baj. Ráadásul olyan intenzív mozgásba is kezdtem emellett, hogy minden energiám elment. Tehát a legnagyobb tanulság ebből, hogy először mindenképp nézzek utána mindennek, amibe bele szeretnék fogni.
Később utánanéztem, ez oké, de annyira elszörnyedtem az olvasottak láttán, hogy rögtön, úgymond fel is állítottam magam előtt egy falat. Azt mondtam: "Na jó, hát ezekből az élelmiszerekből biztos nem lehet finomat és laktatót főzni. Némelyikről azt sem tudom, micsoda..." Tényleg nem tudtam, de nem is vettem a fáradtságot, hogy kipróbáljam, megismerjem ezeket az új ízeket. Rögtön elutasítottam valamit, amiről fogalmam sem volt, hogy milyen.
Aztán úgy döntöttem, hogy maradok az eredeti étrendemnél, csak megpróbálom egészségesebbé tenni. Eleinte működött, de később azon kaptam magam, hogy egyre több élelmiszert engedek meg magamnak és észrevétlenül szép lassan vissza is térek oda, ahol elkezdtem. Folyamatosan vettem vissza a határaimból, míg nem a végén ugyanoda kötöttem ki.
Most az volt a baj, hogy semennyire se voltam szigorú önmagammal szemben...
Most az volt a baj, hogy semennyire se voltam szigorú önmagammal szemben...
